A kockázatról

Kockázat szélén jár az ész, ha célra tör a rend,
hol döntés, adat, ember él, ott változó a kimenet.
Az út a biztos ismeret, de mégis szelheti vihar,
a menedzsment tartja féken, mit a káosz szétzavar.

A körforgás örök marad, az azonosít, majd mér,
a kezelés és a kontroll újra szül reményt, nem vért.
Az elemzés visszatér, ha változik a tér,
mert a kockázat sosem pihen, csak más arcot cserél.

A hiba, ha jő, nem csupán zaj, hanem tanító jel,
mert elemzésből épül az ész, mi jövőt fedez fel.
A táblázat, a rangsor él, s a döntés rendet tart,
mert mérhetővé válik, ki felel és mi marad.

A kezelés négy útja vár: elkerül, visel, csökkent, vállal,
s bölcs, ha mérlegen nyugszik minden jó aránnyal.
A költség és a haszon párban jár, mint fény az árnyon át,
s a jó menedzser nem csak óv, de láttat száz irányt.

A technika s a szabály kéz a kézben jár,
s ha rendet őrizünk, a felelősség vállalva áll.
A folyamat-módosítás – feltételez emberi tudást,
mind-mind együtt adják a védelem biztonságos falát.

De minden eszköz gyenge lesz, ha ember nincs mögötte,
ha nincs ész, mely érti, mit véd, s miért az erőfeszítése.
A kockázat nem fatalista, hanem tükör az úton,
hogy jobban élj, ne félj, tanulj s lovagolj a hullámokon.

A kihíváshoz kell – tudás, idő, figyelem, fegyelem,
mert a változás gyors, s tét az, megértsd, mi legyen.
A módszertan, ha elmarad, elvész a bizalom,
s a rendszer, bár papíron él, gyengülni kezd nagyon.

A vezetés, ha állhatatos, a folyamat időt-erőt nyer,
s jó, ha fentről indul a példamutatás, az emberi értelem.
Mert támogatás nélkül a módszer csak üres szó,
de hittel, értelemmel élő szervezetté nő, ha jó.

Méhes József
(Zümi bá’)

A téma szakmailag idegen volt számomra. Egy barátom munkájáról írtam,
többheti információgyűjtés után.

Megosztás:

Kategória további versei

Az öngyilkos

Nem meghalni kíván, csak élni másként, de zárva minden út, s az ég határként. A terhek súlya roskaszt, összetör, a szív kiált, de hangja nem gyönyör. Még nem a halált

Hit, kétely, fanatizmus

A hit, ha él, mint láng lobog, s nem fojtja el, mit szív dobog. De hogyha kővé dermed el, börtönné válik hirtelen. Mert hinni kell és kérdezni, nem félni, inkább

Az ámokfutás kora

Az ámokfutás bennünk él, mélyen, rejtve, képernyők fénye mossa szét az elmét benne. Léptünk gyorsul, s ha megállnánk, félünk tőle, a csendben meghallanánk, mi megy bennünk tönkre. A gyermek is

Az árulás

Csak baráttól jöhet álnok döfés, így születhet csak igazi törés. Az ellenség szava nem dönt romba, aki közel volt hozzád, taszíthat porba. Az ellenség támad, nyíltan, keményen, sosem árul, hisz

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!