A kétkedés határa

Kérdések nyithatnak kaput a tiszta tényre,
az értelem útján halad a lélek mélyre.
Ha azonban minden szó titkot sejtet,
a tények elvesznek, s „bármi” megtörténhet.

A tudás útján a kétely is vezeti léptünk,
nem fogad el mindent, csak mérlegel köztük.
A bölcs ember nyitott szemmel jár,
az igazság keresése minden előtt áll.

A paranoia útján nincs barát,
minden árnyékot ellenségnek lát.
A körülményeket cselnek látja csak,
s a félelem csapdái hálót szőnek majd.

Nyitott szívvel és tiszta elmével járjunk,
minden kérdésben tényt keressünk bátran.
A paranoia legyen távol tőlünk,
a kétely pedig barátunk, ki ésszel vezet bennünk.

A kétkedés lángja világítson szelíden,
mert a paranoia árnyéka veszélyes mélyen.
Őrizzük a mértéket, s érzelmünket méltán,
így marad meg értelmünk is akkor tisztán.

Méhes József
(Zümi bá’)

0 0 szavazatok
Vers értékelése
Feliratkozás
Visszajelzés
guest

0 hozzászólás
Beágyazott visszajelzések
Az összes hozzászólás megtekintése

Megosztás:

Kategória további versei

Blauburger vére

Egy barátom tiszteletére! Kőszeg lankáin fürtök érnek, bíbor színük fényben égnek. Pincék mélyén a csend figyel, bor születik, mi szívre lel. Dombok ölét napsugár simítja, csillog a szem, ha a

Pitypang

Sárga Nap a fű fölött, szél viszi a vágyadat. Elpattan a pillanat, és újjászületik egy világ. Méhes József (Zümi bá’)

Aratás

(Régi aratások emlékére.) Hajnal bontja szét az éj köpenyét, harmat fénylik a fűszál hegyén. A föld lélegzik, frissen, halkan, búza tenger ring aranyban. A kaszások vállán súly a világ, markukban

Békéscsaba ébredése

Mikor a föld még puszta volt, sivár, az Alföld néma, árva rónaság. Csak szél sodorta múlt porát a tájon, s csend borult a végtelen határon. A török dúlt sokáig, utánuk

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!
0
Szívesen fogadnám a gondolataidat, kérlek írd meg kommentben.x