A káposztalepke

Fehér szárny lebben a kerti csendben,
káposztalepke száll könnyed lendületben.
Zöld levelek közt harmatra talál,
hol szél és illat csendesen összezár.

Napfény kíséri lassú útján,
szárnya fehérlik a zöld levelek súlyán.
Nem kér sokat, csak csendet és fényt,
hogy betöltse nyári küldetését.

A nyár itt él a mozdulatában,
zöld levelek halk illatában.
A lepke tudja, mi elég,
egy levél, egy fény, egy kis ég.

Nap és árnyék váltják egymást,
s a lepke mindig követi a változást.
Nincs benne kérdés, nincs sietség,
csak a létezésbe vont egyszerűség.

Rövid az útja, mégis teljes,
minden perce kerek és csendes.
Nem akar többet, nem akar mást,
csak azt, amit a kert neki ád.

Káposztaszagú föld meleg ölelése,
nyárnak és kertnek közös beszéde.
Fehér szárny billeg, majd megáll,
mintha tudná, hol a mindenség-határ.

Most a nyár még mindent betakar.
de az ősz ígérete itt van hamar,
A káposztalepke nem tud róla?!,
csak él a fényben, gondtalan módra.

Méhes József
(Zümi bá’)

Megosztás:

Kategória további versei

CSALÁDI MINTÁK

Már első sírásunk fölött ott áll a család,arcokból, tettekből épül körénk a világ.Nem tudjuk még, mi marad bennünk, mi múlik el,csak tanuljuk: ki ölel, és ki az, aki bántva terel.

ÚJRA MELEGÍTVE

Van, akit az élet mellénk rendelt egykor,s van, kitől elválasztott az idő, jókor,Attól még nem volt hiábavaló a múlt,hogy egy darabig együtt vitt az út. Az emlék nem lánc, ha

VILLÁMOK KÖZÖTT

Siheder voltam, hajtott valami láz,repülni vágytam mindig, nem volt határ.A föld csak visszahúzott, az ég intett felém,szédítő magasság lett otthonom, remény. Ha vihar jött hirtelen, s nem szállhattunk már,volt ki

SEBNYALOGATÁS

Van, ki a múlt sérelmeit őrzi még,s minden új napban ugyanazt látja rég.A tegnap árnyéka vállára nehezül,és saját történetébe lassan elmerül. Aki állandóan sértettnek érzi múltját,úgy érzi, minden helyzetben védeni

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!