A halhatatlan szépség

A szépség az emberben törékeny vendég,
a művészetben már halhatatlan emlék.
S míg a test lassan porrá lesz, semmivé,
a szépség a művekben örökre él.

Ott van a vászon, az ének, a szó,
hol minden, mi szép, örökkévaló.
Az ecset megőrzi a mosoly sugarát,
s a dallamot tovább ringatja a világ.

A költő, az író, ha szívét papírra leírja,
a mulandó szépséget örökre megírja.
A festő szemében nem hervad a szín,
művében a lélek örökké ott virít.

Az idő megérinti arcunk vonalát,
ráncokat rajzol, s elnyeli a bájt.
De szoborba vésett mozdulatok
úgy állnak, mint régen is ott ragyogott.

A dalban a hang soha nem öreg,
a versben a szó mindig újra dereng.
A képben a pillanat tisztán marad,
s míg élnek a szemek, lesz, ki akar.

Így válik a szépség eszmévé, örökké,
nem a testben, de lélekben, műben él.
Az ember elmúlik, de amit alkotott,
átlépi az időt, s túléli a holnapot.

Így lesz az ember több, mint puszta test,
így emeli újra, kit egykor eltemetett.
A szépség nem múlik, művében fennmarad,
az emlékezet maradandón életben tartja majd.

Méhes József
(Zümi bá’)

Megosztás:

Kategória további versei

NE LEGYÉL TRÉFLI

Ne légy tréfli szavakban, tettekben, hitben,ne legyen más az arcod nappal, mint az éjben.Amit ma vállalsz, holnap is vállalnod kell bátran,ne kelljen kaserolnod magad utólag a világban.  Ne kend el

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!