A bor

A bor a föld és ember kézfogása,
napfény csorog benne halk ragyogásba.
Szőlősorok, pincék és tenyerek titka;
mit évszázadok végtelen küzdelme lakja.

Nap csókolta fürtök érnek hegytetőn,
mézízű harmat csillan levelükön.
Must fakad sűrű arany színekben,
nyár zsong tovább az ősz ígéretében.

Szüretkor dal fakad a hegy alatt,
az ember érzi: magára nem maradt.
Mustillat lengi be a tájat,
a munkából a természet áldása árad.

Száz nap tüze érlelte mézét,
száz éj suttogta csendes igéjét.
Bor ring most tisztán a pohár alján,
lélek hajol meg az este karján.

Lassítja bennünk az idő sodrát,
egy kortyban érezzük a világ-tágulást.
Egy kortyban érezzük a táguló teret,
s ünnep gyúl a hétköznap felett.

Ki nyár hevét keresi kortyain,
ki őszi csendet hordoz napjain.
Talán egy könnyű fehérben találja,
vagy mélyvörös árnyát hosszan csodálja.

Alkony csordul csöndes pince mély ölén,
szunnyadó hordók álmodnak rejtekén.
Bíbor csepp csillan kristálypohár alján,
illat leng lágyan esték bársonyán.

Ha mécses lobban a pince falán,
árny fut végig a dongák során.
Korty csillan bennük, mint tiszta szó,
lelkünkben béke ver, halkan dobogó.

Egy asztal mellett, esti félhomály,
két pohár cseng, s a csönd már tovaszáll.
A szó kilép a hallgatás falán,
s történetté nő egy óhaj nyomán.

Oldja a nyelv szoros csomóit,
szemekbe néz, s feloldja gondjait.
Mint kulcs, mely rég zárt ajtót tár fel,
s közelebb húz embert emberhez.

De minden fény mögött megbúj az árny,
ha kéz mértéktelenül emel pohárt.
Az áldás könnyen önmagába fordul,
s ami emelne, súlyként ránk borul.

S ha kiürül az utolsó pohár,
csend marad, de bennünk még kiált.
Bor énekel bennünk halkan tovább,
s béke simul ránk, mint puha kabát.

Méhes József
(Zümi bá’)

Megosztás:

Kategória további versei

A nosztalgia

A nosztalgia selymes, langyos öncsalás,emlékekből font érzelmi maszturbálás.Tegnap még szidtuk a létet dührohamokban,ma „boldog idők” laknak ugyanazon romokban. Közös nosztalgia: társas önkielégítés,kollektív sóhajokkal végzett múltsimítás, merítés.A szégyenből tanulság lesz, a

Ilyen (is) az élet

A gyermek tiszta lelke még csodákban hinni mer,Míg rá nem omlik lassan a könyörtelen rendszer,S megtanulja, hogy e föld sokszor farkast nevel,Ki gyenge társát mosolyogva nyeli el. A pénz hideg

Harka

Itt a Harka méltóság nevét őrzi a régi igazság,ki a törzsszövetségben volt, mint ítélő magasság.Időbe vésve maradt itt, mint halványodó emlék,a köré nőtt egy falu s az erdős, szelíd vidék.

A csend súlya

Nem attól nagy az ember igazán,ha hangja átzúg mindenki akaratán.Van csend, amely többet mond mindenkinek,mint száz kimondott, üres üzenet. A folyó sem siet a tengerig,mégis minden útja oda visz.A türelemnek

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!