A bánkódás

A bánat mindig késve érkezik,
mikor már semmi vissza nem segít.
Kopog a szívben, csendesen,
de kulcs nincs többé seholsem.

Bánkódni annyi: mint árnyékot ölelni,
egy eltűnt percet visszakövetelni.
De az idő nem hajlik szóra,
nem érdekli már senki sóhaja.

A bánat körbe-körbe jár,
mint madár, mely ablaknak száll.
Nem talál kiutat, csak beleüt,
s közben a jövő szép lassan eltűnt.

A múlt nem lesz igazabb attól,
hogy százszor újra elsiratod.
Nem lesz szebb, nem lesz más,
csak nehezebb lesz a továbbhaladás.

Nem az fáj, ami elmúlt rég,
hanem hogy nem engedjük el még.
A bánkódás itt válik hibává:
mikor lánc lesz, s nem alakul tanulsággá.

A könny lehet tiszta, rövid eső,
de ha örök, mocsárrá nő,
Ott nem sarjad remény, se virág,
csak áll az idő, s vele a világ.

Ami elmúlt, már nem kér semmit,
csak mi kérünk tőle még megint.
De a válasz mindig ugyanaz:
mély csend, ami szép lassan elapaszt.

Nem kell tagadni, ami fájt,
de nem kell ott lakni végtelenül tovább.
A seb begyógyul szépen, csendesen,
ha nem tépjük fel mindig szüntelen.

A bánkódás hiábavalósága ott kezd élni,
mikor már nem tudunk továbblépni.
Mikor a fájdalom nem eszköz mára,
csak kifogás, a saját mozdulatlanságra.

Méhes József
(Zümi bá’)

Megosztás:

Kategória további versei

Az árok

Megállok melletted, árok, csendben szólítalak,mint régi ismerőst, akit kikerül sok alak.Most nem hallgatsz, beszélsz velem, sokat láttál már,kerekek zaját, földszagot, esőt, nyarat, vért és határt. Amikor az eső hirtelen zúdul

Porördög

Porördög lép a kúpba rakott kukoricaföldre,csend hasad szét egy vakmerő körre.Ősz rozsdája lobban a határon,barnára égett idő áll meg a tájon. Szárnyát bontja a por keringve, vadon,csavarodik a tér keringve,

Bambulok

Bambulok, áll az idő bennem némán,tekintetem megakad a nihil egy pontján.Nem kérdez az ész, nem felel a szó,csak lebeg a csend, mint elsimult tó. Magam elé nézek, s nincs ott

Séta az erdőben

A fény eltűnik hirtelen, árnyék marad,s a sötétben élesebbé válik minden alak.Hallani vélem, ahogy a föld beszél,mély, lassú hangján régen volt időt mesél. Az árnyék szilánkos csíkban vágja át az

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!