A jó arcnak kell a hely
Nem szégyen, ha a haj lehull,
a fej határozott, változatlanul.
A fénylő koponya csupán jel,
a bölcsességnek kell a hely.
Aki mindig vállalja sorsát,
az nem rejtegeti homlokát.
Mosolyog, büszkén áll a fényben,
s tudja: haj nélkül is van érdem.
A kopaszság pecsét, erény,
az ész fénylik, mint napfény.
Nem szégyen az, csak új kabát,
mely levetette a múlt baját.
Így hát barátom, ne keseregj,
ha tincseidből már kevesebb.
A jó arcnak kell a hely,
s a kopaszságban ez a jel.
Méhes József
(Zümi bá’)
Szerintem:
A vers, a kopaszodás elfogadása és pozitív értelmezése. Arra biztat, arra ösztönöz, hogy ne szégyenként, hanem érdemként, a bölcsesség jelképeként tekintsünk a kopaszodásra. A személyiség, a jellem és a belső
értékek előtérbe kerülését hirdeti a külsőségekkel szemben. amely a kopaszodást nem veszteségként,
hanem a bölcsesség és önazonosság jelképének láttatja.