Ne múlj el úgy …

Ne múlj el úgy, hogy nem is voltál!
Ne légy csak árny, ki nyomtalanul száll.
Legyen szavad, mi fényt teremt még,
legyél szívekben örök élő emlék.

Nem csak nagy tettekben él a létezés,
hanem az, mi benned, tiszta fényben ég.
Egy pillantásban, mely erőt ad át,
egy halk igenben, melyben ott a vágy.

Hagyj egy mosolyt valaki arcán,
egy meleg szót, melyet továbbvihet,
egy emléket, amelyhez visszatérhet,
amikor az idő már zord és hideg.

A jelenléted legyen tiszta láng,
legyen meleg, mi áthat éjszakán.
Ne szavak mondják, „Ő itt járt, talán,”
hanem az érzés, „Itt volt igazán.”

A lángod égjen, mit te adtál,
egy kéz szorítson, mit befogtál.
Nem év a mérce, nem a számok,
hanem a tett, mit más is látott.

Ne múlj el úgy, hogy nyomtalan maradj,
hadd szóljanak rólad emlékező szavak.
Ha tested egyszer messze elpihen,
légy emlék másban - mint fénylő végtelen.

Méhes József
(Zümi bá’)

Szerintem:
A vers arra buzdít, hogy ne éljünk észrevétlenül, hanem hagyjunk nyomot szeretetben, jóságban, emberségben, alkotásokban. Ez az örökkévalóság földi formája - az emlék, amely túléli a test halálát.