Könnyű a hibát kiszúrni másban,
sütkérezni a fölényes pózolásban.
Bírálni bármit, ahhoz ész sem kell,
de építeni bármit, az már többet követel.
Hibát találni igazán nem nehéz,
a kritikus szeme mindent másként néz.
De ha azt kérdezed: „Mit tennél helyette?”,
hirtelen elakad a piszkáló bölcsessége.
Aki csak bírál, de soha nem épít,
mások munkáján éli ki eltorzult énjét.
A romboláshoz nem kell semmi tehetség,
az alkotáshoz viszont kell tudás és felelősség.
Mindegy, mit teszel, neki sosem jó,
mindig akad egy újabb kifogásolható szó.
Ha jobbra fordulsz, azt mondja: kevés,
ha balra indulsz, szerinte tévedés.
Ha valami rossz, mondd el, miért az,
de azt is tedd hozzá, mitől változhat.
Mert puszta morgással nem épül semmi,
a változáshoz tenni is kell, nem csak beszélni.
A kritika lehet jó iránytű,
ha nem mérgez, hanem előre lendítő.
De ha csak mar, gúnyol és sebez,
a végén mindenki téged is távolabb tesz.
Aki csak rombol, ne várjon hálát,
lássa meg, mások kerülik a társaságát.
Mert a folytonos gáncs és rosszallás
nem együttműködés, csak akadályozás.
Ha látsz egy hibát, ne csak mutogass,
ne állj meg ott, hogy másokat oktass.
Gondolkodj rajta, mit lehetne tenni,
mert jobbá tenni több, mint csak kekeckedni.
„Akinek nem inge…”, az itt, csak áthárítás lenne!
Méhes József
(Zümi bá’)