A távolság nem mindig látható a térképen,
néha ott van két tekintet között, egészen mélyen.
Ott van egy félbehagyott mondat végén,
egy „majd beszélünk” – egy soha el nem jött estén.
Így születik a távolság: nem egyik napról a másikra,
hanem sok apró csendből, egymás mellé állva.
Egy félrenézésből, egy el nem küldött üzenetből,
egy „nem most” mögé rejtett, elodázott szeretetből.
A távolság először csak annyi: „majd hívlak”,
egy elmaradt üzenet, egy félbehagyott pillanat.
Aztán napokból hetek, hetekből évek lesznek,
és a kimondatlan dolgok lassan közénk esnek.
Így épül a csend – először csak vékony repedés,
aztán fal a fal mögött, lassú, szürke növekedés.
Egy „majd holnap” téglája kerül egyikről másikra,
míg egyszer már nem látunk át a másik ablakára.
Lehet nekünk egyetlen szoba, közös ágy,
mégis nagyon messze lehetsz, ha a hangod nem talál.
A legnagyobb távolság nem az, amit megteszünk,
hanem az, amit egymás között némán növesztünk.
Ne várd meg, míg a csend otthonná válik,
míg a másik hiánya megszokássá változik.
Mert amit ma „csak azért” nem mondasz ki,
holnap lehet, már nem lesz kinek elmondani.
Méhes József
(Zümi bá’)