A HISZÉKENYSÉG VÁMSZEDŐJE

Nem karddal jön, csak szépen rád mosolyog,
és közben már a gyenge pontodon kopog.
Mézes szavakkal közelebb hajol,
s nem veszed észre, mikor álnokul átkarol.

A jóhiszemű ember jót feltételez,
nem gondolja, hogy mögötte számítás lehet.
Nyitott szívvel jár, nem vár támadást,
s néha épp ezért nem látja más hazugságát.

Van ki kiismeri az ember titkos vágyát,
a magányban töltött esték némaságát.
Ha pénzt akarsz, gazdagságot ígér,
ha szeretetre vágysz, szeretettel kísért.

„Most dönts!” – mondja. „Nincs idő várni!”
S nem hagy, hogy végiggondolj bármit.
A reménytelenség gyorsabb, mint a józan ész,
s mire körülnéznél, már „aláírtál”, és kész.

„Szeretlek” – mondja, s a magány felel,
a hosszú csönd után megbízva hinni kell.
A magányosnak egy jó szó is sok,
egy idegenből könnyen barátot gondol.

A beteg ember is csodára vár,
mert minden reggel nehéz már.
Ki biztos gyógyulást ígér neki,
a fájdalmából könnyen hasznot vesz ki.

A félelemnek könnyű ajtót nyitni,
elég egy rémhír: „Most kell valamit tenni!”
A rettegő ember nem mérlegel már,
csak menteni akar, s mindent odaad, amit talál.

Ha tegnapi odaadásod vissza akarod kapni,
a veszteség után még többet kezdesz adni.
„Már csak egy lépés” – suttog benned a remény,
s közben egyre mélyebb lesz alattad a mély.

A szégyen azt mondja: „Hallgass, ne beszélj,
mert kinevet a világ, ha bevallod, hogy hittél.”
Így egyedül maradsz a saját bajoddal,
míg a csaló már új áldozat után kutat „fű” alatt.

Ezért kell néha megállni, várni,
nem minden sürgető szóra azonnal reagálni.
Kérdezni, keresni, utána kell nézni,
mert a csönd többet mond, mint azonnal felelni.

Nem az a bölcs, ki mindenkitől fél,
s magányos falak mögött biztonságban él.
Mindig bízz magadban, de közben figyelj,
s ha gyanús a szó, pár lépést hátralépni merj.

Méhes József
(Zümi bá’)

Megosztás:

Kategória további versei

Magamnak lenni

Szeretnék önmagam lenni, de pechem, hogy minden reggel más fickó kel fel. Tegnap még filozófus, ma krumplis lángosos, holnapra ki tudja? Talán légtornászos. Magam után futok, mint csirke az udvarban,

A jó arcnak kell a hely

Nem szégyen, ha a haj lehull, a fej határozott, változatlanul. A fénylő koponya csupán jel, a bölcsességnek kell a hely. Aki mindig vállalja sorsát, az nem rejtegeti homlokát. Mosolyog, büszkén

A Tűztorony éneke

Régtől fogva áll a torony, idők viharán át, mint hatalom. Kő-bástyában múlt szava leng, ősök hűsége a falakban zeng. Harang szólt, ha láng közelt, őrködve intett, tűz van – emberek.

Boszi borozó

Sopron város oldalában, pince bújik mély homályban, Boszi borozó, jó tanyája, boros kedvnek szép hazája. Vörösborok vére csordul, pohár alján fénybe fordul, ki baráttal ül az asztalnál, annak szava messze

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!