Az agresszió megítélése

Láng csap fel éjben, távoli ég alján,
robaj ver visszhangot Irán sok falán.
Hírek sodródnak szél hátán át,
sorsokról suttog a megtört világ.

Műhold tekint le a földre némán,
képek beszélnek por és rom láttán.
Hámenei rezidencia dől, omlik a ház,
kő kövön nem marad, porba hull száz.

A címlap harsog, a cím nagyot szól,
árnyék vetül a mostani hatalomról.
Pletyka kering, vajon él-e még,
vagy csöndbe borult egy korszak, egy ég?

Ki az agresszor? – kérdi a szó,
ki az, ki rombol, s ki az, ki jó?
Ugyanaz a bomba, ugyanaz a baj,
mégis másként zeng a világi jaj.

Ha Kelet felől gördül Ukrajnára tank,
szigorú szóval telik meg a lap.
Ha Nyugat küld gépet Irán egére,
szabadság: írják a zászlók élére.

Kettős a mérce, súlya nehéz,
hol arany, hol acél a kéz.
Egyiknek bűn a határátlépés,
másnak csupán „szükséges lépés”.

Politika írja a leckét ma,
erkölcs csupán dísz, a lap alja.
Szövetség dönt, ki vétkes, ki nem,
kinek jár feloldozás, kinek kegyelem.

A szó azonban könnyen ítél,
saját táborának mindent elnéz.
Ellenségén számon kér,
míg szövetségesét védi a tér.

Így lesz a bélyeg politikai jel,
mely egyszer sújt, másszor emel.
Egyik agresszor, másik hős,
attól függ, honnan fúj az „erős”.

A képernyőn villan a vád,
kommentek zúgnak, hömpölyög az ár,
felháborodás, harag, düh,
majd szép csendbe full a tegnapi ügy.

Kérdés marad a füst felett,
mérhető-e igazság egyenletesen?
Lehet-e egyforma a törvény szava,
ha más-más kéz írja a sorokat sorra?

Méhes József
(Zümi bá’)

0 0 szavazatok
Vers értékelése
Feliratkozás
Visszajelzés
guest

0 hozzászólás
Beágyazott visszajelzések
Az összes hozzászólás megtekintése

Megosztás:

Kategória további versei

Fejtartás

Ha gond borul rád, s terhe húzza vállad, ne engedd, hogy bilincsbe zárja szárnyad. Emeld fel fejed, s lásd mennyire tágas az ég, hol új reményt sző a fény a

Nem az számít

Nem az számít, mennyi év várt, hanem, hogy tested-lelked mit csinált. Hogy percnyi időből mennyit élsz, s hogy álmaidban mennyit félsz. Hiába hosszú száz napod, ha üres szívvel álmodod. Az

A halhatatlan szépség

A szépség az emberben törékeny vendég, a művészetben már halhatatlan emlék. S míg a test lassan porrá lesz, semmivé, a szépség a művekben örökre él. Ott van a vászon, az

Szeress, ha elkerülhetetlen, ölj!

Ha kell, szeress, s ne rejtsd el a szíved, ne félj kimondani, ami benned éltet. A vágy, a láng, a szenvedély vezessen, s kötődésed soha meg ne rettenjen. Ha kell,

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!
0
Szívesen fogadnám a gondolataidat, kérlek írd meg kommentben.x