A „napnyugta” nyolc perc sebtiben,
a nappal eltűnik, s minden megpihen.
A sötét letöröl jót és rosszat,
kaput nyit a végtelen nyugalomnak.
A „hajnal” lassan érkezik meg,
az éjtől mindent türelmesen elvesz.
Új élet kezdődik a szikrázó fényben,
s kapu nyílik régi és új reménynek.
Méhes József
(Zümi bá’)
Nem mérik arannyal, ezüsttel, nem vásárolhatod meg bűvölettel, mert az, ki adja önmagát, az adhat neked igaz csodát. A barátság csöndes vallomás, nem kér díszt, sem koronát, csak azt, hogy
A szél először csak. zúg, mintha titkot hozna messziről. Fák lombjai susognak, feszül a levegő, valami közeleg. Felhők gyülekeznek, mint hadba vonuló seregek sötét lobogók alatt. Az égbolt mélyről morajlik,
A csend ölében lánggal éghet kín, nem kiált, csak mélybe hull, nem hív. A szó, ha szólna, könnyet oldana, de némaságban él mindörök fájdalma. Mint kőbe zárt titok, úgy él
Elsőre hittem, hogy zseni vagyok, ész, az univerzum is csak általam lett kész. Aztán a valóság finoman megsúgta, ez most nem jött össze, te kis hülye puja.” Később már mondtam,