Nyelvében él a nemzet …

Nyelvében él a nemzet, de nyelvében ott a vágy,
gyermekkel nem áld meg, de ad mámoros csodát.
És aki játszva érzi, hogy mit tud tenni még,
annak minden csókjában újra kel a kéj megint.

A szavak is elpirulnak, mikor a nyelv beszél,
most nem betűkben mond, hanem a test nyelvén.
Ez a nyelvtan más világ, nincs benne ragozás,
csak engedő, reszkető, igenlő vad vallomás.

Mert a nyelv nem nemz, de tüzet gyújt, ha kell,
s az ajkak erdejében vad csillagot lehel.
Ott születik az éjben a testek költészete,
hol minden sóhaj rím, s a csók a refrén benne.

Nyelvében él a nemzet, és kettős lángot ad,
ettől él a lélek, s a test is végtelen boldogabb.
Nem nemz a nyelv, de éltet és világot teremt,
rímben, vágyban, kéjben őrzi a nemzetet.

Nyelvében él a nemzet, de nyelvével még senki nem nemzett!

Méhes József
(Zümi bá’)

Megosztás:

Kategória további versei

Orál-Morál

Ajkaid tüzében élek, ott lüktetek, szád ölelésében megtisztul mindenem. Vágyam benned utat talál, sóhajom sas-szárnyként az égbe száll. Ha ajkaid közé engedem magam, mint oltár lángja, úgy lobban szavam. Szádban

Másként – vibrivel

A vágy nem szégyen, nem titkolt varázs, a test nem rabszolga, hanem parázs. Nem elrejtendő suttogó zene, hanem az élvezet táncoló tere. A nő, ha érzi, hogy mi rejlik benne,

Kannibál szex

Te nézel rám, s a fogad fehér penge, mégis lehunyom szemem csendben. Mert hinni akarom, hogy nem lesz pokol, a mosolyodba rejtett ragadozó csókod. Gondolatunk villan, milyen bolond dolog, mindkettőnk

Bibe és Porzó

A virág tárja titkos testét, vágy szólítja szelíd neszét, porzó hajlik, szórja fényét, s a bibe hívja rejtek mélyét. A bibe csókra szomjasan, fogadja porát lassúan, s a porzó útja

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!