Nem kard, nem ágyú, nem tűz lobog,
a döntés az, mi embert jövőbe sodor.
A vas csak hallgat, a méreg pihen,
de a mérleg él, sorsunkban van jelen.
A mérlegben rejlik minden emberi sors,
a béke álma, s a pusztító rossz.
Ha jól tartják karjait, oltalom lehet,
ha nem – a föld vért iszik, sírokat nevel.
Tanuljunk hát a múlt nyomából,
a sírok szavából, a vér szagából.
S legyen a mérleg igaz kezekben,
hogy ember maradjon embernek.
Méhes József
(Zümi bá’)
Ha gond borul rád, s terhe húzza vállad, ne engedd, hogy bilincsbe zárja szárnyad. Emeld fel fejed, s lásd mennyire tágas az ég, hol új reményt sző a fény a
Nem az számít, mennyi év várt, hanem, hogy tested-lelked mit csinált. Hogy percnyi időből mennyit élsz, s hogy álmaidban mennyit félsz. Hiába hosszú száz napod, ha üres szívvel álmodod. Az
A szépség az emberben törékeny vendég, a művészetben már halhatatlan emlék. S míg a test lassan porrá lesz, semmivé, a szépség a művekben örökre él. Ott van a vászon, az
Ha kell, szeress, s ne rejtsd el a szíved, ne félj kimondani, ami benned éltet. A vágy, a láng, a szenvedély vezessen, s kötődésed soha meg ne rettenjen. Ha kell,