Nem mérik arannyal, ezüsttel,
nem vásárolhatod meg bűvölettel,
mert az, ki adja önmagát,
az adhat neked igaz csodát.
A barátság csöndes vallomás,
nem kér díszt, sem koronát,
csak azt, hogy legyél, ha hív,
s te maradsz, ha mindenki más elhív.
Egy hang, amit belül hallasz,
a semmi közepén is maradsz,
s nem tudod, honnan, de érzed jól,
nem vagy többé egyedül sehol.
Ott él a csendben, ha szótlan vagy,
és ért, mikor más meg nem hallgat,
nem szól nagyot, de megmenthet,
s a barátságot meg nem fizetheted.
Nem múlik, ha messze sodor az év,
csak csendben ott lesz benned még,
mint gyökér, mely tart a föld alatt,
akkor is, ha a lomb már leszakadt.
És mikor csend lesz mindenütt,
s az idő is megpihen bennünk,
megérted majd halkan, szelíden,
a barátság azért van ingyen, mert megfizethetetlen.
Méhes József
(Zümi bá’)