Szilva dilemma
Amíg a fán ring, nagy terve támad,
hogy lesz belőle tűz és szenvedély,
de jön a fazék, s a lábos is bezárhat,
s marad a sorsa, édes semmiség.
A lekvár sorsa csendes tisztesség,
a reggeli vajas kenyér jobbik fele,
nem harsány, nyugodt békesség,
s élete átlagközép, mit érdemel.
A pálinka szól a nótaasztaloknál,
kiissza bánatát a bús legény,
bátorság neszében áldozati bárány,
s elhiszi, élni csak így kemény.
Ki álmot felad, lekvárrá dermed,
ki lángra lobban, pálinkát enged.
Ki aszalódik, sznob tányérjába hull,
de végső soron minden szilva befúl.
Méhes József
(Zümi bá’)
Szerintem:
A versben a „szilva” nem gyümölcs, hanem minden ember, aki álmodik, tervez, de végül is egy szükségszerű átalakulási folyamaton megy át. A „szilva” különböző átalakulási útjai az emberi élet
különböző kimeneteit szimbolizálják. A vers a lehetőségeink beszűküléséről, sorsunk végső beteljesüléséről szól.